A közlemény szerint azért van szükség a mérőállomásra, mert a megnövekedett forgalom miatti légszennyezettség veszélyezteti az ott élők egészségét.
(Nem tiszta levegőre van tehát szükség, hanem mérőállomásra, de hát valahol el kell kezdeni.)
Az mondjuk jó, hogy egy potentát egyenes összefüggést lát a forgalom és a szmog között, többeknél ez nem kézenfekvő.
Tény, hogy Budapesten összesen 11 hivatalos állomás van, országosan meg (9 körzetbe szervezve) 31 városban találunk ilyesmit, némelyikben (pl. Pécs) több is van. Vannak aztán területek, amik kimaradtak a szórásból, vagy csak a térképről, ilyen pl. Bács- Kiskun, Vas és Zala megye. Lehet, hogy ott nem automatikus állomások vannak, hanem néhanap megmérik manuálisan. Hogy ez a kb. félszáz állomás sok vagy kevés, azt nem tudom. Hogy van-e arra előírás, hány emberre kéne jusson egy-egy állomás, azt se tudom.
Pár éve (2001-ben) arról volt szó, hogy Budapesten "a jelenleg üzemelő nyolc légszennyezettségmérő-állomás korszerűtlen, nem felel meg az Európai Unió elvárásainak. A jövőben csak hat mérőállomás lesz, amelyet azonban a városvezetés is kevesell." Jó, tehát 6 kevés Budapestnek, ennyit már tudunk, és az sem mindegy, hogy mennyire korszerű.
Van más is. A Petőfi Népe arról írt 2006 december végén, hogy Kecskeméten csak egy hónap múlva tudják meg, ha gond van, mert a kémcsöveket Szegedre szállítják elemzésre. Ez a tágra szabott átfutási idő nyilvánvalóan nem segíti elő az azonnali intézkedést, ha éppen szükség lenne rá. De gond egy szál se, hisz Kecskeméten ugyanúgy nincs szmogriadó, mint bármelyik másik településünkön, vagy csak amolyan látszat.
Mondjuk nekem az sem teljesen világos, hogy ez a mérőállomásosdi a helyhatóság dolga, vagy állami feladat. És akkor most végül is ki van nálunk építve a teljes hálózat vagy nem? Ha igen: minek még egy doboz Óbudára.
Ha nem: kinek a dolga. Kihez tartozik a fenntartása, kihez az adatelemzés és azok kötelező nyilvánosságra hozatala. Meg a különböző korlátozó intézkedések (gyár leáll, kocsi otthonmarad, ingyen BKV stb.), illetve mulasztás esetén a szigorú szankcionálás.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2007 végén közzétett jelentése* szerint az urbanizált népesség 60 százaléka (!) él olyan levegőben, amelynek szennyezettsége meghaladja az uniós határértékeket és kimutathatóan (gyak. évekkel) rövidíti meg az életünket. Arról nem is beszélve, hogy addig is mennyi kárt okoz minden élő szervezetnek. Még a meg nem születetteknek is, lásd a Szmogriadó az anyaméhben című friss riasztást.
Evidens, hogy húsbavágó érdekünk napra(percre)készen tisztában lenni az aktuális légszennyezettségi adatokkal. Jelenleg a KVVM fent idézett honlapja mellett az Időkép oldalán találunk összesített adatokat, onnan lehet tájékozódni annak, akinek van szélessávja. A többieknek a sajtóra kellene hagyatkozniuk, már ha működne, meg az elektromos kijelzőkre, már ahol vannak.
A jelentés nyomán nemrégiben elindult egy komolyabb összefogás műholdakkal kombinálva. Viszonylag gyorsan, idén februárban ugyanis alírtunk egy megállapodást egy európai légminőségfigyelő- konzorcium felállításáról. És láss csodát, el is indult GMES (Global Monitoring for Environment and Security) néven és működik. Követhető rajta az ózon, az UV-sugárzás és persze a levegő minősége, meg sok minden más.
Ebben a pillanatban például így néz ki az a levegő, amit beszívok.
Összegezve tehát: ha van egy méregdrága műholdas szisztem, vagy jó, ne is kelljen nekünk ilyesmi, de ha van elegendőnek minősített darabszámú mérőállomásunk, akkor nem biztos, hogy kell Óbudára egy olyan ronda szürke fémdoboz. Persze, ne ezen múljon. Csak aztán intézkedjenek bátran, ha netán azt mérik, hogy gyilkos a levegő. Kezdetnek zárják le és füvesítsék az Árpád hidat. Aztán a Vörösvári utat. Aztán a Szentendreit.
* Air pollution in Europe 1990-2004 angolul letölthető .pdf
